Tekerj az egészségedért!

Tegnap elromlott az autóm, és így gyalogolnom kellett. Összességében talán 3-4 kilométert, ami nem egy Hörömpő cirkusz világszám, régen ennek többszörösét lefutottam, de mostanság nem gyalogoltam ennyit. Ami meglepett, hogy a séta után elég szépen mozogtak a lábujjaim. Erre nagyon odafigyelek, amióta a keresztapám lábát bokától levágták. Mert cukros volt… Így azon gondolkozom, hogy legalább heti 1 vagy 2 sétát kell beiktatnom. Megjegyzem korábban a körzeti orvosom mondta, hogyha tehetem, akkor gyalogoljak is, de nem értettem miért?

Természetesen a mai kerékpár nem maradt el. A már szokásosnak mondható útvonalon: Sóstói út – Stadion út – Kótaji út – erdő – Tölgyes utca – Sóstó – Strand – Fürdő utca – tó – Blaha Lujza sétány – erdő. A pakolásnál beraktam az esőkabátot, de szerencsére nem volt rá szükség. Végig jó iramban, jókedvűen mentem. Nem volt semmi gond. Kb. 70 percet tekertem.

Közben persze a gyaloglás járt az eszemben. A túlsúlyommal, a fájós térdemmel, és derekammal miként csinálom majd – hiszen ezek miatt kezdtem kerékpározni - , de hát úgy néz ki, hogy ezt is meg kell oldani… 2-3 éve azért még pár kilit lebírtam sétálni.

Muszáj lesz valami új rendszert felépíteni…

Vasárnap reggel, ahogy kinéztem olyan semmilyen idő volt. Néha sütött, néha meg elbújt a nap. Éreztem, hogy fázni fogok, ezért melegítőt vettem fel.

Az út első részén éreztem, hogy a melegítő nem túlzás. Sőt, ha nálam van a dzsekim, akkor azt is felvettem volna. Az endomondo alkalmazást ezúttal nem kapcsoltam be a mobilon. Csak kerékpározni akartam, meg fényképezni. Hallgatni a madarak csivitelését.

A csütörtöki 20 kilométer után a leggyakrabban feltett kérdés: és mennyit fogytál? Meglepődtek, amikor mondtam, hogy nem érdekel. Nem fogok belehülyülni a dekázásba. Élvezem, hogy újra mozgok, hogy az erdei tekerés hatására tisztul a tüdőm, javul a vérkeringésem. Bizonyára fogyaszt a kerékpározás. Nem vagyok türelmetlen. Szép lassan lemennek majd a kilók is. Nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy a tekerés örömét kioltsa a fogyás miatti szenvedés.

Mire Sóstóra értem már nem fáztam. Mentem egy kört az új burkolaton a tó körül, közben fényképezgettem. Majd haza felé indultam. 70-75 percig voltam távol. Jó volt.

Vannak az ember életében olyan pillanatok, amely neki sokat jelentenek, másnak semmit. Tudom, a Tour de France-on naponta 200 kilit tekernek a versenyzők, de nekem ez a mai 21,79 kilométer, és az 1:41:19, azaz 1 óra 41 perc 19 másodperc nekem legalább olyan teljesítménnyel ér fel.

Öt óra tájban 28 fok volt, de én éreztem, hogy ez a mai ,,az a nap”. Éppen ezért raktam be fél liter folyadékot, ha kell frissítésre. Elindítottam az endomondo alkalmazást és neki vágtam. Fejben nagyon akartam, hogy végre 20 kilométer fölé kerüljek, és éreztem, hogy a testem is ezt akarja.

A szokásos módon kezdtem, azt elmentem Nyírszőlős felé, majd irány a Csongor utca. Ez a rész az apró kövek és a homok miatt elég borzasztó volt. No, meg a rengeteg bogár miatt is, ami menet közben a számba repült. A Tölgyes utca, a Múzeumfalu, a Strand és a Fürdő utca volt az útvonal. Majd a Kemecsei út. A taktika része volt, hogy visszafelé a Korányin, a kerékpárúton jöttem. Azt hittem itt sikerül rápihenni a második körre. De ez sajnos nem jött be, mert nem volt olyan a lejtő, hogy hosszan gurulni tudjak. A Magdalénium előtt bementem az erdőbe, a tornapályára.

Nem éreztem magam fáradtnak, illetve úgy gondoltam, hogy fejben is rendben vagyok. Így folytattam az utamat. Ezúttal a Tanárképzőt kerültem meg, illetve a sorompó után bevágtam az erdőbe. Aztán a szokott úton fel Sóstóra. A kisdombokon, illetve a stégen, ha nem is gyorsan, de igyekeztem túl lenni. Amikor begurultam Sóstóra már tudtam, hogy meg lesz a 20 kili.

Hazafelé végig mosolyogtam és azon gondolkoztam, hogy milyen jó, ha az embernek vannak céljai. És hogy képes vagyok legyőzni a súlyomat, a trombózist, és ez a siker erőt kell, hogy jelentsen a munkámban, a hétköznapokra is.

Ma bekapcsoltam a mobilomon az endomondo alkalmazást, de igazából nem érdekelt. Egy célom volt csak; egy órát tekerni. Így vágtam neki a kerékpározásnak.

A szokásos kezdés után a Kótaji úti sorompónál pirosat kaptam. Ránéztem a mobilomra, és láttam, hogy csak az idő megy, a táv nem. Nem esett jól, de nem voltam bosszús. Az erdei úton aztán azon gondolkoztam, hogy amilyen jó az endomondo, olyan káros is. Pár hónapja még ,,csak” tekertem, most meg minden időre, meg távolságra megy. És ez nem biztos, hogy jó. Korábban nem érdekelt, ha lassabban mentem, most meg azt nézem mi a baj. Korábban nem fájt a lábam, most úgy érzem, hogy a csonthártyám fáj és azért nem bírok jobban tekerni.

Haza felé nézelődtem, szívtam az erdő illatát. Jól éreztem magam. Nem fájt semmim. Nem siettem sehova...

Itthon megnéztem, mi volt a mobillal. Kiderült, hogy takarékossági okokból kikapcsoltam a tartózkodási hely funkciót... Ezért nem indult el a távolságmérés, csak az idő.

Péntek óta azon járt az agyam, hogy vasárnap reggel két kört megyek, vagyis vagy 20 kili körül tekerek. Vasárnap minden a terv szerint ment. 7 óra tájban ébredtem, megittam egy fél liter pezsgő tablettás teát. Fél nyolckor aztán neki vágtam a távnak.

Sütött a nap, de nem volt meleg. Sőt. Egyáltalán nem volt túlzás a melegítő. Sóstói út, Stadion és Kótaji út volt a kerékpározás eleje. Úgy éreztem izomlázam van, meg fáj is az alsó lábszáram. A sorompó után ezúttal nem vágtam be az erdőbe, hanem tovább mentem a Kótaji úton, és úgy rá a Csongor utcára. Nem tűnt jó ötletnek az új útvonal, mert végig szembe szél fújt, ami jelentősen lelassított és ette az energiámat. A Tölgyes utcán szerencsére már nem fújt a szél, mert az erdő felfogta.

Aztán amikor áttoltam a síneken a kerékpárt majdnem megütött a guta. Az endomondo alkalmazást néztem (kb. 6 km, 30 perc), amikor észre vettem, hogy az aksi majdnem totál le van merülve. Vagyis ma hiába megyek 20 kilit, aligha lesz dokumentálva. Úgy meg nem ér semmit…

Mérgemben elgurultam a strand felé, aztán szépen a Tara Hotel előtt, végig a Kemecsei útra. A buszmegállónál eszembe jutott, hogy itt szokott frissíteni a kisfiam. És hirtelen egyedül éreztem magam. Átmentem a vasúton, majd be az erdőbe. Ekkor vettem észre, hogy már nem fáj a lábam. Tulajdonképpen kutyabajom. És lenne kedvem menni még egy kört. De a technika megtréfált és így mégsem mentem.

A mai edzés olyan 12 kili lehetett, és egy óra alatt… Számomra ma egy csúcs kísérlet elmaradt, de becsülettel tekertem, így nem éreztem csalódottnak magam.

Vettem egy Nokia Lumnia 520-at. Egyrészt mert a C5-öt már kicsit elavult volt. Másrészt arra nem tudtam felrakni a Vibert, Instagrammot és bár lehet ezek nélkül is élni, de nem árt lépést tartani a fiatalokkal. No, meg az sem utolsó, hogy az Endomondo az utóbbi két alkalommal nem működött rendesen. És persze az is sokat nyomott a latba, hogy 33 ezer volt a Médiában. Nem a legújabb modell, de árérték arányban nagyon sokat tud.

Öt órakor kellemes idő volt. Talán 25 fok egy kis szellővel. Kezdésnek megkerültem a stadiont, aztán irány a Kótaji út és be az erdőbe. Egész Sóstóig nem találkoztam senkivel. A három kis emelkedőt megtekertem, a nagyobbacskának egy kis részét sétáltam. A poros részen ott is áthajtottam, de éreztem, hogy a fenekemnek jót tenne egy kis pihenés. A Sóstóra fordító kanyarban majdnem kirepültem, de szerencsére sikerült bicajon maradni.

Dög meleg volt egész nap. Nincs ezen mit szépíteni. Nyíregyházán 35 fok. De hát tekerni akkor is kell! Fél hét tájban, 31 fokban vágtam neki. Természetesen a meleg ellenére a széldzsekit beraktam a hátizsákba. Mit lehet tudni...?

Az út elején azon gondolkoztam, hogy mit keresek szerdán az úton, de aztán eszembe jutott, hogy a múlt héten sok dolgom volt és ezért borult meg a rend. A két kis dombot erőből megcsináltam. Tapostam a pedált.

Érdekes, hogy a hosszú egyenesben ezúttal találkoztam kerékpárosokkal, és futókkal is. Az egyik egy régi gimnazista osztálytársam volt. Nagyot köszöntünk egymásnak és folytattuk az utunkat. A nyírfás dombra felsétáltam. Nem is azért, mert nem bírtam volna feltekerni, hanem mert úgy éreztem, hogy elültem a fenekem. A domb tetején újabb ismerős jött. A kedves fiatalasszony a gyerekével kerekezett. Amikor egymás mellé értünk elmondta, hogy felfelé ő is gyalogolni szokott... Sóstóra kellemes tempóban érkeztem.

Mielőtt haza indultam elmentem a strand előtt, végig a Berenát utcán. Aztán a játékház, Barbizon és a Tóstrand volt az útvonal. Az úton többször ránéztem a mobilomra, nem mért csak időt. Távolságot nem. A Blahán nagy volt a forgalom, aztán az erdőben is. Látszott, hogy nem csak én vágytam arra, hogy kicsit hűvösebb legyen.

A Blaha végén eszembe jutott, hogy két évvel ezelőtt ugyanígy vártam, hogy átjussak a Kemecsei úton. És akkor megállt mellettem egy srác, hogy minden rendben van-e? Nagyon nyúzott lehettem. Ma már senki nem gondolja, hogy a fáradtság miatt állok, az összeesés szélén állok. És nem azért, mert jobb lett a szerelésem...

A mai edzés 56:58 perc volt. A vacsorára cseresznyét, egy szelet kenyeret és kolbászt ettem.

Az elmúlt egy hét nagyon zaklatott volt. Nagyon sok minden összejött, és nem volt erőm tekerni. Talán, ha nem lett volna olyan meleg este, akkor hamarabb neki vágok. A szombat és vasárnap a családé volt, füricskéltünk kirándultunk.

Hétfő reggel sem volt könnyű felkelni. Az előző 2 éjszaka éjjel egyig fent voltam. Dolgoztam. Nappal meg, mint írtam kirándultunk. Tehát ugyancsak ki voltam fáradva, de ha most sem, akkor sosem...

Az indulásnál bekapcsoltam az endomondo alkalmazást a mobilon, és neki vágtam. Hogy jobban mutasson a térképen elmentem a Stadion útig, és úgy rá a Vasvári Pál utcára. Vagyis nem az erdőn keresztül mentem, és hosszabb úton kerültem meg a TK-t.

A vasúti átjáró után bementem az erdőbe. Még nem volt meleg, a madarak énekeltek. Nem is értem miért kerékpároznak egyesek úgy, hogy közben zenét hallgatnak? Három emberrel találkoztam összesen, de ez így volt jó. Sóstón leginkább a strandra vonultak a népek. Nem gondoltam volna, hogy 9 óra tájban így megindulnak.

A sétány részen, a kis híd környékén tovább folyik az építkezés. Így csak tolni lehetett a kerékpárt. Közben gondoltam megnézem, hogy is állok. Amikor ránéztem az a mobilra azt hittem megüt a guta. Kiderült, hogy az indítás után 5 másodperccel meg is állt. Úgy látszik benyomódott a nadrág zsebem, és megállt az alkalmazás. Újra kellett indítani.

Hazafelé hallottam minden kilométernél, hogy az endomondo alkalmazás bemondja a kilométer adatokat. A kezem el volt zsibbadva, olyan erősen fogtam a kormányt. Minden kis megingást (pl. fadarb) korrigáltam.

Több, mint 60 percet tekertem, de az utókor számára az marad meg a mai napról: 4,28 km és 21:16

Az egyik kerékpáros srácnál láttam az endomondo.com alkalmazást a Facebookon, és nagyon megtetszett. Akkor még nem gondoltam volna, hogy az endomondo valójában nem egy alkalmazás, hanem egy hajcsár.

A TK-t ezúttal jobbról kerültem, ami távolságban rövidebb, de a kidőlt fa, és a kisdomb miatt, meg azért, mert erdőben tekerek talán lassabb. A sorompónál természetesen pirosat kaptam. Ránéztem a mobilomra, 7:50. Nem a legjobb. Az erdőben tempósan mentem, igyekeztem taposni a pedált. Az akácosban nagy lendületet vettem és feltekertem a kisdombra, majd tovább. 13:39-nél fordultam a Mária útra, azaz a piros jelzésre, Sóstó felé. A hosszú egyenest igyekeztem megtekerni, és nem szálltam le a dombról felfelé sem. Viszont nagyon lelassultam a sunyi kaptatón. A homokban megizzadtam minden méterért. Átkoztam magam, amiért a kerékpáron nincs váltó, illetve a széles gumi is inkább lassított, mint segített. Szinte lépésben tettem meg felfelé a végét.

Sóstóra 25 perc környéke volt a részidőm. Ez a kisvasúti áttolás ideje. Ezután már szépen haladtam a Blaha L. sétányon. A Korányi úti sorompónál állnom kellett 2-3 percet. Az erdőben már jól ment újra a tekerés. Kicsit fájt a lábam, de arra gondoltam, hogy bepótolom a vasárnap elmaradt plusz kört. A tornapálya előtt 43 percnél fordultam rá a nyiladékra a Korányi út felé. A kerékpárút semmi féle kihívást nem jelentett, pedig a nagyobb részen partnak felfelé mentem. Az erdőbe fordulva megrogytam kicsit, de aztán éreztem, hogy újra kontrolálom magam. 20 perc volt ez a kör kb. 5-5,5 kilométer.

Hazaérve első dolgom volt, hogy a mobilról feltöltsem az adatokat az endomondo.com-ra, és meglepve láttam, hogy mennyi mindent kiírt. Egyrészt nem könnyű szembesülni azzal, hogy plusz 100 kilósan csak ennyit bírok. Másrészről viszont boldog vagyok, hogy plusz 100 kilósan ennyit bírok… (13,91 km, 1 óra 09 perc, 09 másodperc.)

Vacsorára cseresznyét ettem, és 2 durumrozsos kockát.

Vasárnap reggel korán keltem, és nem is sokáig hevertem az ágyban. A múlt héten 8-ig vártam Zsombiékra, és nem jöttek, mert borús volt az ég. Így most amikor szintén borús volt az ég nem vártam rájuk. Fél nyolc tájban egyedül indultam el.

Tegnap este felraktam az Endomondo appot a mobilomra. Így amikor elindultam elindítottam azt is. Szomorúan láttam, hogy csak az óra indult el, a kilométer számlálás, az útvonal nem. Valószínűleg a GPS-t be kell még hozzá lőnöm. Mindenesetre a Vasvári Pál utcáig 5 perc alatt értem el, a piros jelzésre rákanyarodva 15:39 volt a részidőm.

A stégre felfelé muszáj volt leszállnom a kerékpárról. Egyrészt mert olyan vizes volt a homok, hogy a gumi mintázatából semmi nem látszott. Másrészt - bár nem voltam fáradt -, de úgy éreztem, hogy egy kis séta jó lenne a lábamnak. Egyébként jellemző most az erdei út minőségére, hogy mielőtt ráfordultam volna a Sóstóra vezető nyiladékra a sáros kanyarban majdnem kicsúsztam.

Miután jóerőben éreztem magam elmentem a Múzeumfalu felé, aztán a Strand és a FutoRobi játszóház előtt, és úgy vissza a Sóstói-tóhoz. A haladásomat erősen korlátozta az építkezés, a sétányok felújítása. A sóderágyakban le kell szállnom kerékpárról és pár métert tolni.

Visszafelé ismerősként üdvözöltük egymás a Nordic walkingosokkal. És mert jól éreztem magam elhatároztam, hogy megyek még egy 5 kilométeres kört. A tornapályán azonban már gyülekeztek a KM-futónap résztvevői. Így a plusz kör elmaradt. Amikor hazaértem 1:01:26-on állt meg az óra.

A jövő héten megpróbálom elhagyni a vacsorát, helyette gyümölcsöt (eper, cseresznye, barack) eszek majd. Meglátjuk sikerül-e fogyni. És hogy a gyümölcscukor tényleg nem olyan bűnös, mint a csokoládéban található cukor…