Vannak az ember életében olyan pillanatok, amely neki sokat jelentenek, másnak semmit. Tudom, a Tour de France-on naponta 200 kilit tekernek a versenyzők, de nekem ez a mai 21,79 kilométer, és az 1:41:19, azaz 1 óra 41 perc 19 másodperc nekem legalább olyan teljesítménnyel ér fel.
Öt óra tájban 28 fok volt, de én éreztem, hogy ez a mai ,,az a nap”. Éppen ezért raktam be fél liter folyadékot, ha kell frissítésre. Elindítottam az endomondo alkalmazást és neki vágtam. Fejben nagyon akartam, hogy végre 20 kilométer fölé kerüljek, és éreztem, hogy a testem is ezt akarja.
A szokásos módon kezdtem, azt elmentem Nyírszőlős felé, majd irány a Csongor utca. Ez a rész az apró kövek és a homok miatt elég borzasztó volt. No, meg a rengeteg bogár miatt is, ami menet közben a számba repült. A Tölgyes utca, a Múzeumfalu, a Strand és a Fürdő utca volt az útvonal. Majd a Kemecsei út. A taktika része volt, hogy visszafelé a Korányin, a kerékpárúton jöttem. Azt hittem itt sikerül rápihenni a második körre. De ez sajnos nem jött be, mert nem volt olyan a lejtő, hogy hosszan gurulni tudjak. A Magdalénium előtt bementem az erdőbe, a tornapályára.
Nem éreztem magam fáradtnak, illetve úgy gondoltam, hogy fejben is rendben vagyok. Így folytattam az utamat. Ezúttal a Tanárképzőt kerültem meg, illetve a sorompó után bevágtam az erdőbe. Aztán a szokott úton fel Sóstóra. A kisdombokon, illetve a stégen, ha nem is gyorsan, de igyekeztem túl lenni. Amikor begurultam Sóstóra már tudtam, hogy meg lesz a 20 kili.
Hazafelé végig mosolyogtam és azon gondolkoztam, hogy milyen jó, ha az embernek vannak céljai. És hogy képes vagyok legyőzni a súlyomat, a trombózist, és ez a siker erőt kell, hogy jelentsen a munkámban, a hétköznapokra is.
