Tekerj az egészségedért!

Ma reggel gyorsan le tudtam a piacot, elrendeztem a családot, és indultam tekerni. Már nagyon hiányzott. Vasárnap óta délutánonként esett az eső, ezért nem tudtam edzeni. Pedig a sok íróasztal, gép előtt eltöltött órát éreztem a lábamba.

Mielőtt elindultam volna, beugrottam a kerékpárszervizbe.  Gondoltam fújnak a kerekekbe, no meg felszerelnek egy italtartót a kerékpárra. A tulaj felesége az első pillanatra kiszúrta, hogy a hátsó kerék külsője nem jó, mert meg van szakadva, ki van feselve. Így aztán külső cserét kellett csinálni… Nem voltam bosszús a csúszás miatt, inkább örültem, hogy nem az erdőben szakadt ki.

A szokott útvonalon mentem, a kerékpár utakon nem is volt gond. Az erdőbe érve friss erdei illat és sár fogadott. Nem is láttam kerékpár nyomot, csak egy terepcipőst. Pár száz méter múlva már nem látszott a kerékpárgumim mintája, de ha lassabban is, de tudtam haladni.

A nyírfás részen levő lejtőt viszont nem bírtam meghajtani. Pár méter után egyszerűen leálltam. Mintha lesüppedtem volna, vagy valaki fogta volna a bicajt, hogy nem bírjak menni. A felázott homok rendkívül vendégmarasztaló volt.

Féltem, hogyan fogok elvergődni Sóstóig, de végül is csak egyszer csúszott meg alattam a kerékpár. A tócsákat – ha lehetett – igyekeztem kikerülni, de sajnos nem mindig lehetett.

A Kemecsei utat keresztezve örömmel láttam, hogy épül a kerékpárút átvezetése. Szuper lesz ez a futóknak, kocogóknak is. Ha a vasúti átjárót is rendbe rakják, akkor pláne.

Hazafelé az egyik futóval nagyon összeakaszkodtunk. Amikor elmehettem volna tőle, akkor hívást kaptam, és felvettem a telót. Aztán amikor el akartam mellette menni be kellett mögé sorolnom, mert a pocsolyák miatt nem tudtam előzni. A tornapálya egyenesében sikerült végleg lehagynom.

Összességében kb. 70 percet tekertem, 12 kilométer. A szokásos útvonalon. Sajnos az endomondo alkalmazás a telefonhívás miatt leállt. Jól éreztem magam utána :D