Vasárnap reggel, ahogy kinéztem olyan semmilyen idő volt. Néha sütött, néha meg elbújt a nap. Éreztem, hogy fázni fogok, ezért melegítőt vettem fel.
Az út első részén éreztem, hogy a melegítő nem túlzás. Sőt, ha nálam van a dzsekim, akkor azt is felvettem volna. Az endomondo alkalmazást ezúttal nem kapcsoltam be a mobilon. Csak kerékpározni akartam, meg fényképezni. Hallgatni a madarak csivitelését.
A csütörtöki 20 kilométer után a leggyakrabban feltett kérdés: és mennyit fogytál? Meglepődtek, amikor mondtam, hogy nem érdekel. Nem fogok belehülyülni a dekázásba. Élvezem, hogy újra mozgok, hogy az erdei tekerés hatására tisztul a tüdőm, javul a vérkeringésem. Bizonyára fogyaszt a kerékpározás. Nem vagyok türelmetlen. Szép lassan lemennek majd a kilók is. Nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy a tekerés örömét kioltsa a fogyás miatti szenvedés.
Mire Sóstóra értem már nem fáztam. Mentem egy kört az új burkolaton a tó körül, közben fényképezgettem. Majd haza felé indultam. 70-75 percig voltam távol. Jó volt.
