Dög meleg volt egész nap. Nincs ezen mit szépíteni. Nyíregyházán 35 fok. De hát tekerni akkor is kell! Fél hét tájban, 31 fokban vágtam neki. Természetesen a meleg ellenére a széldzsekit beraktam a hátizsákba. Mit lehet tudni...?
Az út elején azon gondolkoztam, hogy mit keresek szerdán az úton, de aztán eszembe jutott, hogy a múlt héten sok dolgom volt és ezért borult meg a rend. A két kis dombot erőből megcsináltam. Tapostam a pedált.
Érdekes, hogy a hosszú egyenesben ezúttal találkoztam kerékpárosokkal, és futókkal is. Az egyik egy régi gimnazista osztálytársam volt. Nagyot köszöntünk egymásnak és folytattuk az utunkat. A nyírfás dombra felsétáltam. Nem is azért, mert nem bírtam volna feltekerni, hanem mert úgy éreztem, hogy elültem a fenekem. A domb tetején újabb ismerős jött. A kedves fiatalasszony a gyerekével kerekezett. Amikor egymás mellé értünk elmondta, hogy felfelé ő is gyalogolni szokott... Sóstóra kellemes tempóban érkeztem.
Mielőtt haza indultam elmentem a strand előtt, végig a Berenát utcán. Aztán a játékház, Barbizon és a Tóstrand volt az útvonal. Az úton többször ránéztem a mobilomra, nem mért csak időt. Távolságot nem. A Blahán nagy volt a forgalom, aztán az erdőben is. Látszott, hogy nem csak én vágytam arra, hogy kicsit hűvösebb legyen.
A Blaha végén eszembe jutott, hogy két évvel ezelőtt ugyanígy vártam, hogy átjussak a Kemecsei úton. És akkor megállt mellettem egy srác, hogy minden rendben van-e? Nagyon nyúzott lehettem. Ma már senki nem gondolja, hogy a fáradtság miatt állok, az összeesés szélén állok. És nem azért, mert jobb lett a szerelésem...
A mai edzés 56:58 perc volt. A vacsorára cseresznyét, egy szelet kenyeret és kolbászt ettem.
