Vasárnap reggel korán keltem. Ami legfőbb képen azért történhetett, mert tegnap kirándultunk Poroszlóra, az Ökorparkba, és jól kiszívott a nap, meg el is fáradtam. Nyolc óra tájban már aludtam.
Csütörtökön megkarcoltam a trombózisos ballábamat, vagy megcsípett valami növény, esetleg bogár, aminek az lett a következménye, hogy egy jó kis fekély alakult ki. Azóta nem győzöm körömvirág kenőccsel kenegetni. Nem dagadt meg, de fájni fájt rendesen.
A család háromnegyed nyolc tájban ébredt. Nem akartam őket itthon hagyni, mert megbeszéltük, hogy a szép időben reggel együtt megyünk biciklizni. Sajnos, Zsombinak nem volt kedve, vagy még nem ébredt fel teljesen, de így némi késéssel indultam. Ja, és kaptam egy megbízatást, hogy szedjek bodzavirágot, italnak. Nem szörpnek.
Szépen körbe mentem a TK-n, aztán egy kis Kótaji út majd be az erdőbe. Nemsokára nagyon sok bodzabokor mellett tekertem. A gond csak az volt, hogy a többségénél csalán is volt. Így a vasúti átjárót elhagyva szedtem szép bodzavirágot, meg a hosszú egyenesben. Meg aztán is. A stéget viszont megtekertem. Most nem volt poros. Jól haladtam felfelé. Valszeg ennyit jelent, ha nem vadulok a hosszú egyenesben, és marad erőm ide is…
Visszafelé a nem történt semmi. Sok futóval találkoztam. A nordic walkingosok pedig már javában gimnasztikáztak, amikor a tornapálya parkolója mellett elhaladtam.
