Ma reggel úgy keltem, hogy ha valamikor, akkor ma meg lehet a 2 órás tekerés. Tegnap kirándultam, és mondtam a társaimnak, hogy mire készülök, mindenki biztatott. Az elmúlt két hét nagyon zaklatott volt, eső és lakásfelújítás miatt hoztam ugyan az tekeréseket, de nem olyan volt, amilyet szerettem volna.
Hét óra tájban indultam, és azon gondolkoztam, hogy az alapkörömből, a 12 kilométeresből csinálok kettőt. Igen ám, de ahogy mentem elkezdtem gondolkozni azon, hogy az egyik ismerősöm Nyírszőlős felé kerékpározott, és az 16 kili volt. Illetve a Facebookon egy szaktopicban láttam, hogy valaki szintén arra ment.
A nagy gondolkodásnak az lett a vége, hogy a Kótaji vasúti átjáró után nem fordultam be az erdőbe, hanem elindultam Nyírszőlős felé. Mondanám, hogy szórakoztató volt az út, de nem volt az. Csak tekertem és tekertem… Néha egy-egy kutya megugatott, de egyébként semmi rendkívüli. Elég unalmas volt, és a fenekem is nehezen bírta a nyerget.
Egyszer csak elfogyott a kerékpárút. Amin meglepődtem, mert azt hittem a Nyírszőlősi kerékpárút Nyírszőlősig tart. De nem. Örömmel láttam aztán, hogy nem messze kocsik térnek le jobbra, és éles logikával rájöttem, hogy ott fordulok majd le én is Nyírszőlős központja felé. Ez az utat ismertem, hiszen nem egyszer voltam arra kocsival. Nyírszőlősön nem volt nagy mozgás, szépen átgurultam.
Nyírszőlős után, a Verba tanya sarkánál láttam egy kis árnyékot, és megálltam vagy fél percre. Gyorsan rendbe szedtem magam – nem volt nálam se csoki, se víz – és folytattam az utamat. Sajnos, nem lett jobb, még rosszabb lett. A következő szakaszon minden bajom volt, de hát túl sok választásom nem volt…
A Kemecsei útra fordulva, meglepve láttam, hogy milyen keskeny az út. A Róka dombra felbírtam volna hajtani, de úgy döntöttem, hogy a tetején sétálok egy kicsit. A kb. 30 méter séta megtette a jótékony hatását. A dombról való legurulás után simán bírtam hajtani. Nem éreztem semmi nyűgöt. A séta megtette jótékony hatását, teljesen felfrissültem.
Sóstón simán áthajtottam, majd amikor beértem az erdőbe, elkezdtem szidni magam. Olyan kellemes hűs, friss volt az erdei levegő, hogy nem is értettem minek kellett nekem Nyírszőlős felé mennem a reggeli nagy melegben? A nordic walkingosok és a futók nagyon aktívak voltak. Így hallva a telefonom (Endomond alkalmazás), hogy hol is járok kilométerben és időben, elhatároztam, hogy csinálok még egy kis kört. Hátha meg lesz a 2 óra…
A Korányin pörgettem, ahogy tudtam. Érdekes, hogy nem éreztem magam egyáltalán fáradtnak. Amikor visszanéztem az Endomondo segítségével a részidőket, nem lepődtem meg, hogy itt mentem a legjobb időt. Azaz a legjobb kilométer átlagot. A 21. kilométert 3 perc 35 másodperc alatt tettem meg. Az erdőbe fordulva természetesen visszalassultam, de élveztem a hűst, a jó levegőt.
Haza érve meglepve láttam, hogy ,,csak” 1 óra 52 percet tekertem. A 24,18 km nem rossz, de lehetett volna jobb. Összességében nem vagyok elégedetlen. A jövőben igyekszem minél többször elmenni, kerékpározni. Akár minden nap is. Bár ez aligha jön össze. A két óra ezeken nem cél, de ha lesz hozzá lábam, akkor megpróbálom…
Köszönet Kovács Gergőnek a motivációs képért.
