Hétfőn elvittem doktorhoz a kerékpárt, de azt mondta nem vészes a kattogás. Igazított valamit a pedálkaron. A kerékagyhoz meg akkor nyúl hozzá, ha jobban kattog.
Kedden este esett, így nem tudtam tekerni. Szerdán aztán úgy döntöttem, hogy ebéd előtt nyomok egyet. Az erdőbe érve már láttam, hogy a mai bringázás nem lesz gyerekjáték. A mindennapi esőzésnek köszönhetően mély volt a talaj, nehezebb volt tekerni, mint máskor.
A vasút túloldalán aztán kiderült, hogy újra indult a közmunka. Ezt onnan sejtettem, hogy belefutottam két brigádba, meg egy erdész kocsiba. A kocsik kellő képpen fellazították a talajt, helyenként jó kis vendégmarasztaló sárt csináltak. Alig vártam, hogy kiérjek Sóstóra…
Visszafelé szuper volt jönni. A talaj ezen a részen is mély, de sárnak nyoma sem volt.
Amikor hazaérve az egyik szomszédnak elmeséltem milyen volt a mai tekerés, azt kérdezte, hogy miért nem a műúton megyek? Nos, én az erdei levegőt nem cserélném el semmire sem…
Kb. 10+ km
